Berlin, 2010. november 8., hétfő (MTI) - "Az emberi agy nagyszerű dolog: mindaddig kiválóan működik, amíg az ember föl nem lép az emelvényre, hogy beszédet mondjon." A fenti mondat Mark Twaintől származik, aki híresen lámpalázas volt, akárcsak Romy Schneider vagy Hape Kerkeling, korunk német stand-up komikusa. Bob Dylan kísérőzenekara, a The Band az 1970-ben kiadott Stage Fright című album címadó dalát szentelte a sokak által ismert jelenségnek.

Nem kell feltétlenül híresnek lenni ahhoz, hogy valakit elfogjon a lámpaláz. A berlini Freie Universität által végzett felmérés szerint vizsga előtt az egyetemisták 40 százaléka érez felfokozott izgalmat, amely izzadó tenyerekkel és kiszáradó szájpadlással jár együtt. Ennek oka a hormonok "pergőtüze", amelyért elsősorban a mellékvese a felelős. Ugyanezek a hormonok lépnek működésbe akkor is, amikor arra van szükség, hogy éberek, figyelmesek legyünk, és maximális teljesítményt tudjunk nyújtani. Mindez az evolúciónak köszönhető: vészhelyzet esetén az ember így tudja a legtöbbet kihozni magából.

A jelenség árnyoldala a lámpaláz: a zenészek hamisan vagy bizonytalanul játszanak, a színészek, szónokok bakiznak, s olyan ember is akad, aki a szorongástól elájul. Rajtuk kíván segíteni Németország első lámpalázrendelője, amely nemrég kezdte meg működését a bonni egyetem klinikáján.

"Mint minden szorongásos állapot, a lámpaláz is gyógyítható" - mondta el a Berliner Morgenpostnak a rendelőt létrehozó Déirdre Mahkorn neurológus. - "Mennél hosszabb ideje szenved a páciens lámpaláztól, többnyire annál hosszabb időt vesz igénybe a terápia is."
A kezelés alapját a személyiség átvilágítása képezi: ennek révén tud meg a kezelőorvos pontos részleteket a lámpaláz okáról. Sokszor derül fény arra, hogy a páciens perfekcionista személyiség, akit erős becsvágy és maximális teljesítmény elérésének vágya sarkall. Később az orvos bevezeti őt a hozzá illő ellazulási technikába. Esetenként már az is segít, ha az illető kissé megváltoztatja a testtartását, miáltal a levegővétel nem a mellkas felső részéből, hanem a rekeszizom mozgatásával, a has felől történik.

Fontos persze az is, hogy a páciens az ellazulási technikát "éles" helyzetekben is alkalmazza. A bonni terápiának ezért részét képezi az is, hogy a lámpalázas személyek a klinikán összegyűlt közönség előtt zenélnek, szavalnak, énekelnek.
Zenészek esetében az átlagosnál jóval gyakrabban jelentkezik lámpaláz. Klasszikus zenével foglalkozók körében 50, zeneakadémiára járó hallgatók körében 70 százalék a fellépéstől, előadástól rettegők aránya. Ez a félelem nem egyszer a zenei pályafutás végét jelenti.

A lámpaláz főleg a komolyzenét művelő előadókat sújtja. Mahkorn magyarázata szerint azért, mert ha ők egyszer elveszítik a fonalat, akkor nehezen találnak vissza az adott zenedarabba. Dzsessz- és blueszenészek viszont, akik hagyományosan mesterei a rögtönzésnek, jóval ritkábban éreznek félelmet föllépés előtt. A ritka kivételek közé tartozik Keith Richards. A Rolling Stones elnyűhetetlen gitárosa nemrég egy interjúban bevallotta: koncert előtt még ma is ideges szokott lenni, jóllehet már 48 éve áll rendszeresen a pódiumon.